Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredek fel. Ma lesz a medencés buli - gondoltam magamban. El sem hiszem, hogy én, aki általában itthon ül hétvégén, belement ilyenbe. De hát, kell a változás, nem igaz? Rápillantottam a telefonomra, tíz óra van. Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, és mielőtt szettet választottam volna, megnéztem, milyen is az idő kint. Örömmel láttam, hogy jó idő van, így emellett döntöttem:
Tettem fel magamra egy könnyű sminket, és lementem a konyhába. Megreggeliztem, majd visszamentem a szobámba. A telefon csörgésére lettem figyelmes. James az. James a legjobb fiúbarátom. Hangsúlyozom, hogy CSAK barát.
- Szia! - szólok bele a telefonba.
- Szia, Ana! - köszön - Hallom, hogy jössz az esti bulira. Mi ez a hirtelen változtatás?
- Nem tudtam ellenállni Gab-nak és Alice-nek, tudod, milyenek, amikor szeretnének elérni valamit. Bár idáig még nem adtam be a derekam nekik.
- Aha, tudom. De nagyon örülök, hogy jössz és szerintem Dave is örül majd neki. - mondja kuncogva.
- James, ezt jobb, ha abbahagyod. Tudod, hogy soha nem fogok másképp tekinteni Dave-re, csak barátként.
- Jajj, Ana. Adhatnál neki egy esélyt. Hiszen rendes srác. - megforgatom a szemem. Mindig ezt csinálja.
- Nem, James, nem. És kérlek, hagyjuk ezt. Én sem szólok bele a te csajozós dolgaidba.
- Jól van, felfogtam. Most leteszlek, este találkozunk. Szia!
- Szia James. - aztán letesszük.
Nem értem, miért avatkozik bele? Oké, hogy a barátom, de én nem teszek ilyet nála. Pedig nála is van pár barátnő jelölt. Na mindegy, nem is érdekel. Leültem a gép elé és felmentem Facebookra. Rám írtak a csajok, hogy ötre nálam vannak, ugyanis a buli hatkor kezdődik. A délután többi része unalmasan telt el. Négykor felkaptam a bikinimet, majd a ruhámat és összekészültem. Pontban ötkor megérkeztek a csajok.
- Sziasztok. - köszöntöttem őket mosolyogva.
- Szia! - mondták egyszerre, beinvitáltam őket, ittunk egy pohárral majd elindultunk a buli helyszínére.
Mind a hárman megdöbbenve állunk, mikor megérkezünk. Ennek a csajnak mesés háza van!
- Hát, azt hiszem, itt elfogunk tévedni. - mondja Alice.
- Szerintem is. - mondom csodálkozva.
- Sziasztok, biztosan ti vagytok Gabriela, Anastasia és Alice. Én Britney vagyok. - mosolyog ránk egy szőke csaj, biztos ő a házigazda.
- Ana. - nyújtok kezet, majd utánam Gab és Alice is.
- Örülök, hogy eljöttetek. Érezzétek jól magatokat. - mosolyog, és már mengy is tovább.
A távolban látom Jamest és Dave-t, meg a többieket is. A csajokkal együtt belevetjük magunkat a bulizó fiatalok körébe. Pár óra múlva Dave félrehív, hogy beszélni szeretne velem.
- Nézd, Ana, tudod, hogy mit érzek irántad és szeretném tisztázni a dolgokat. - mondja, közben elvesz két koktélt.
- Dave, én... - kezdtem, de félbeszakít.
- Anastasia, amióta ismerlek, tetszel. Miért nem adsz egy esélyt?
- Figyelj. Már annyiszor elmondtam. Nem tudok rád másképp nézni, csak barátként. És nem hiszem, hogy ez bármivel változna. Sajnálom, tényleg. - sóhajt egyet, majd megölel, én is megölelem, majd elengedjük egymást.
- Nem fogom feladni. - mondja mosolyogva, majd eltűnik a tömegben.
Megnyugtattam magam a beszélgetés után és visszamentem bulizni. A végén mindenki köszönt mindenkinek, és olyan tíz óra körül elindulok haza. Félúton járhattam, amikor úgy éreztem, hogy valaki figyel. Nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget, mivel úgy gondoltam, csak a képzeletem játszik velem. Háromnegyed útnál viszont már bosszantott. Megálltam, körbe néztem, de nem láttam egy árva lelket sem. Kicsit meg is ijedtem. Bátorságot merítve megszólaltam:
- Na jól van, akárki is vagy, most gyere elő! Ez nem vicces!
És hirtelen a sötétből előlép egy srác. Talpig hófehérbe, és odalép hozzám.
- Ki vagy te? És miért követsz? - kérdezem tőle.
- A nevem Justin. És nem követlek, csak szimplán erre jártam. - mosolyog rám.
- Anastasia vagyok, de csak Ana. - nyújtom a kezem, mire ő megfogja, és ekkor hirtelen valami furcsát éreztem, de nem tudom megmagyarázni, hogy mi volt az.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Mit csinál egy ilyen csinos lány ilyen későn az utcán, ha megkérdezhetem? - engedi el a kezem.
- Ami azt illeti, egy medencés buliról tartok hazafelé.
- Nagyon szívesen elkísérlek.
- Nézd, Justin, alig egy perce ismerlek. Miért engedném meg neked, hogy hazakísérj?
- Talán mert nem akarsz egyedül menni? - vigyorog rám, sóhajtok egyet.
- Rendben, gyere. Már úgysem vagyunk messze.
Bólint, és elindulunk. A maradék utat csendben tettük meg. Vajon mi volt az, amit éreztem a kézfogásnál? És miért van talpig fehérben? Sok kérdés, melyekre akárhogy gondolkodom, nem tudom a választ. Pár perc múlva megérkeztünk a kapuhoz.
- Köszönöm, hogy hazakísértél. - mondom mosolyogva.
- Szóra sem érdemes. - mosolyog ő is. Van valami ebben a srácban, ami fura. De hogy jó, vagy rossz értelemben, azt nem tudom.
- Mi ez a sok fehér? - kérdem tőle, meglepődik.
- Szeretem a fehéret. - vigyorog. Annyiban hagyom a dolgot.
- Későre jár, ideje bemennem. Még egyszer köszönöm, szia. - bólint.
- Jó éjt, szia. - ad egy puszit, és már el is megy. Mi volt ez?
Bementem a lakásba, majd fürdés után lefeküdtem. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt. Körülbelül egy óra múlva már alszom is.
- Szia! - szólok bele a telefonba.
- Szia, Ana! - köszön - Hallom, hogy jössz az esti bulira. Mi ez a hirtelen változtatás?
- Nem tudtam ellenállni Gab-nak és Alice-nek, tudod, milyenek, amikor szeretnének elérni valamit. Bár idáig még nem adtam be a derekam nekik.
- Aha, tudom. De nagyon örülök, hogy jössz és szerintem Dave is örül majd neki. - mondja kuncogva.
- James, ezt jobb, ha abbahagyod. Tudod, hogy soha nem fogok másképp tekinteni Dave-re, csak barátként.
- Jajj, Ana. Adhatnál neki egy esélyt. Hiszen rendes srác. - megforgatom a szemem. Mindig ezt csinálja.
- Nem, James, nem. És kérlek, hagyjuk ezt. Én sem szólok bele a te csajozós dolgaidba.
- Jól van, felfogtam. Most leteszlek, este találkozunk. Szia!
- Szia James. - aztán letesszük.
Nem értem, miért avatkozik bele? Oké, hogy a barátom, de én nem teszek ilyet nála. Pedig nála is van pár barátnő jelölt. Na mindegy, nem is érdekel. Leültem a gép elé és felmentem Facebookra. Rám írtak a csajok, hogy ötre nálam vannak, ugyanis a buli hatkor kezdődik. A délután többi része unalmasan telt el. Négykor felkaptam a bikinimet, majd a ruhámat és összekészültem. Pontban ötkor megérkeztek a csajok.
- Sziasztok. - köszöntöttem őket mosolyogva.
- Szia! - mondták egyszerre, beinvitáltam őket, ittunk egy pohárral majd elindultunk a buli helyszínére.
Mind a hárman megdöbbenve állunk, mikor megérkezünk. Ennek a csajnak mesés háza van!
- Hát, azt hiszem, itt elfogunk tévedni. - mondja Alice.
- Szerintem is. - mondom csodálkozva.
- Sziasztok, biztosan ti vagytok Gabriela, Anastasia és Alice. Én Britney vagyok. - mosolyog ránk egy szőke csaj, biztos ő a házigazda.
- Ana. - nyújtok kezet, majd utánam Gab és Alice is.
- Örülök, hogy eljöttetek. Érezzétek jól magatokat. - mosolyog, és már mengy is tovább.
A távolban látom Jamest és Dave-t, meg a többieket is. A csajokkal együtt belevetjük magunkat a bulizó fiatalok körébe. Pár óra múlva Dave félrehív, hogy beszélni szeretne velem.
- Nézd, Ana, tudod, hogy mit érzek irántad és szeretném tisztázni a dolgokat. - mondja, közben elvesz két koktélt.
- Dave, én... - kezdtem, de félbeszakít.
- Anastasia, amióta ismerlek, tetszel. Miért nem adsz egy esélyt?
- Figyelj. Már annyiszor elmondtam. Nem tudok rád másképp nézni, csak barátként. És nem hiszem, hogy ez bármivel változna. Sajnálom, tényleg. - sóhajt egyet, majd megölel, én is megölelem, majd elengedjük egymást.
- Nem fogom feladni. - mondja mosolyogva, majd eltűnik a tömegben.
Megnyugtattam magam a beszélgetés után és visszamentem bulizni. A végén mindenki köszönt mindenkinek, és olyan tíz óra körül elindulok haza. Félúton járhattam, amikor úgy éreztem, hogy valaki figyel. Nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget, mivel úgy gondoltam, csak a képzeletem játszik velem. Háromnegyed útnál viszont már bosszantott. Megálltam, körbe néztem, de nem láttam egy árva lelket sem. Kicsit meg is ijedtem. Bátorságot merítve megszólaltam:
- Na jól van, akárki is vagy, most gyere elő! Ez nem vicces!
És hirtelen a sötétből előlép egy srác. Talpig hófehérbe, és odalép hozzám.
- Ki vagy te? És miért követsz? - kérdezem tőle.
- A nevem Justin. És nem követlek, csak szimplán erre jártam. - mosolyog rám.
- Anastasia vagyok, de csak Ana. - nyújtom a kezem, mire ő megfogja, és ekkor hirtelen valami furcsát éreztem, de nem tudom megmagyarázni, hogy mi volt az.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Mit csinál egy ilyen csinos lány ilyen későn az utcán, ha megkérdezhetem? - engedi el a kezem.
- Ami azt illeti, egy medencés buliról tartok hazafelé.
- Nagyon szívesen elkísérlek.
- Nézd, Justin, alig egy perce ismerlek. Miért engedném meg neked, hogy hazakísérj?
- Talán mert nem akarsz egyedül menni? - vigyorog rám, sóhajtok egyet.
- Rendben, gyere. Már úgysem vagyunk messze.
Bólint, és elindulunk. A maradék utat csendben tettük meg. Vajon mi volt az, amit éreztem a kézfogásnál? És miért van talpig fehérben? Sok kérdés, melyekre akárhogy gondolkodom, nem tudom a választ. Pár perc múlva megérkeztünk a kapuhoz.
- Köszönöm, hogy hazakísértél. - mondom mosolyogva.
- Szóra sem érdemes. - mosolyog ő is. Van valami ebben a srácban, ami fura. De hogy jó, vagy rossz értelemben, azt nem tudom.
- Mi ez a sok fehér? - kérdem tőle, meglepődik.
- Szeretem a fehéret. - vigyorog. Annyiban hagyom a dolgot.
- Későre jár, ideje bemennem. Még egyszer köszönöm, szia. - bólint.
- Jó éjt, szia. - ad egy puszit, és már el is megy. Mi volt ez?
Bementem a lakásba, majd fürdés után lefeküdtem. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt. Körülbelül egy óra múlva már alszom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése