~ Második rész ~

Másnap reggel a madarak csicsergésére ébredek fel. Ma lesz a medencés buli - gondoltam magamban. El sem hiszem, hogy én, aki általában itthon ül hétvégén, belement ilyenbe. De hát, kell a változás, nem igaz? Rápillantottam a telefonomra, tíz óra van. Kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, és mielőtt szettet választottam volna, megnéztem, milyen is az idő kint. Örömmel láttam, hogy jó idő van, így emellett döntöttem:

Tettem fel magamra egy könnyű sminket, és lementem a konyhába. Megreggeliztem, majd visszamentem a szobámba. A telefon csörgésére lettem figyelmes. James az. James a legjobb fiúbarátom. Hangsúlyozom, hogy CSAK barát.

- Szia! - szólok bele a telefonba.
- Szia, Ana! - köszön - Hallom, hogy jössz az esti bulira. Mi ez a hirtelen változtatás?
- Nem tudtam ellenállni Gab-nak és Alice-nek, tudod, milyenek, amikor szeretnének elérni valamit. Bár idáig még nem adtam be a derekam nekik.
- Aha, tudom. De nagyon örülök, hogy jössz és szerintem Dave is örül majd neki. - mondja kuncogva.
- James, ezt jobb, ha abbahagyod. Tudod, hogy soha nem fogok másképp tekinteni Dave-re, csak barátként.
- Jajj, Ana. Adhatnál neki egy esélyt. Hiszen rendes srác. - megforgatom a szemem. Mindig ezt csinálja.
- Nem, James, nem. És kérlek, hagyjuk ezt. Én sem szólok bele a te csajozós dolgaidba.
- Jól van, felfogtam. Most leteszlek, este találkozunk. Szia!
- Szia James. - aztán letesszük.

Nem értem, miért avatkozik bele? Oké, hogy a barátom, de én nem teszek ilyet nála. Pedig nála is van pár barátnő jelölt. Na mindegy, nem is érdekel. Leültem a gép elé és felmentem Facebookra. Rám írtak a csajok, hogy ötre nálam vannak, ugyanis a buli hatkor kezdődik. A délután többi része unalmasan telt el. Négykor felkaptam a bikinimet, majd a ruhámat és összekészültem. Pontban ötkor megérkeztek a csajok.

- Sziasztok. - köszöntöttem őket mosolyogva.
- Szia! - mondták egyszerre, beinvitáltam őket, ittunk egy pohárral majd elindultunk a buli helyszínére.

Mind a hárman megdöbbenve állunk, mikor megérkezünk. Ennek a csajnak mesés háza van!

- Hát, azt hiszem, itt elfogunk tévedni. - mondja Alice.
- Szerintem is. - mondom csodálkozva.
- Sziasztok, biztosan ti vagytok Gabriela, Anastasia és Alice. Én Britney vagyok. - mosolyog ránk egy szőke csaj, biztos ő a házigazda.
- Ana. - nyújtok kezet, majd utánam Gab és Alice is.
- Örülök, hogy eljöttetek. Érezzétek jól magatokat. - mosolyog, és már mengy is tovább.

A távolban látom Jamest és Dave-t, meg a többieket is. A csajokkal együtt belevetjük magunkat a bulizó fiatalok körébe. Pár óra múlva Dave félrehív, hogy beszélni szeretne velem.

- Nézd, Ana, tudod, hogy mit érzek irántad és szeretném tisztázni a dolgokat. - mondja, közben elvesz két koktélt.
- Dave, én... - kezdtem, de félbeszakít.
- Anastasia, amióta ismerlek, tetszel. Miért nem adsz egy esélyt?
- Figyelj. Már annyiszor elmondtam. Nem tudok rád másképp nézni, csak barátként. És nem hiszem, hogy ez bármivel változna. Sajnálom, tényleg. - sóhajt egyet, majd megölel, én is megölelem, majd elengedjük egymást.
- Nem fogom feladni. - mondja mosolyogva, majd eltűnik a tömegben.

Megnyugtattam magam a beszélgetés után és visszamentem bulizni. A végén mindenki köszönt mindenkinek, és olyan tíz óra körül elindulok haza. Félúton járhattam, amikor úgy éreztem, hogy valaki figyel. Nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget, mivel úgy gondoltam, csak a képzeletem játszik velem. Háromnegyed útnál viszont már bosszantott. Megálltam, körbe néztem, de nem láttam egy árva lelket sem. Kicsit meg is ijedtem. Bátorságot merítve megszólaltam:

- Na jól van, akárki is vagy, most gyere elő! Ez nem vicces!

És hirtelen a sötétből előlép egy srác. Talpig hófehérbe, és odalép hozzám.

- Ki vagy te? És miért követsz? - kérdezem tőle.
- A nevem Justin. És nem követlek, csak szimplán erre jártam. - mosolyog rám.
- Anastasia vagyok, de csak Ana. - nyújtom a kezem, mire ő megfogja, és ekkor hirtelen valami furcsát éreztem, de nem tudom megmagyarázni, hogy mi volt az.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Mit csinál egy ilyen csinos lány ilyen későn az utcán, ha megkérdezhetem? - engedi el a kezem.
- Ami azt illeti, egy medencés buliról tartok hazafelé.
- Nagyon szívesen elkísérlek.
- Nézd, Justin, alig egy perce ismerlek. Miért engedném meg neked, hogy hazakísérj?
- Talán mert nem akarsz egyedül menni? - vigyorog rám, sóhajtok egyet.
- Rendben, gyere. Már úgysem vagyunk messze.

Bólint, és elindulunk. A maradék utat csendben tettük meg. Vajon mi volt az, amit éreztem a kézfogásnál? És miért van talpig fehérben? Sok kérdés, melyekre akárhogy gondolkodom, nem tudom a választ. Pár perc múlva megérkeztünk a kapuhoz.

- Köszönöm, hogy hazakísértél. - mondom mosolyogva.
- Szóra sem érdemes. - mosolyog ő is. Van valami ebben a srácban, ami fura. De hogy jó, vagy rossz értelemben, azt nem tudom.
- Mi ez a sok fehér? - kérdem tőle, meglepődik.
- Szeretem a fehéret. - vigyorog. Annyiban hagyom a dolgot.
- Későre jár, ideje bemennem. Még egyszer köszönöm, szia. - bólint.
- Jó éjt, szia. - ad egy puszit, és már el is megy. Mi volt ez?

Bementem a lakásba, majd fürdés után lefeküdtem. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez történt. Körülbelül egy óra múlva már alszom is. 

Fontos!

Sziasztok! 

Nos, először is sajnálom, hogy nem résszel jelentkezem. Elég sok családi problémám van, nem is nagyon van időm géphez ülni, pláne nem részt írni. Igyekszem, de be kell valljam, nem egyszerű a helyzetem. Szeretnék még a héten részt hozni nektek és ha minden igaz, akkor hétvégén fogok tudni, de ez az időmtől és a kedvemtől függ. 

És mint tudjátok, hétfőn visszaülünk az iskolapadba, emiatt megint nincs könnyű dolgom. Tizedikbe megyek és nagyon sokat kell majd tanulnom, de igyekszek nektek minden héten legalább egy részt hozni. Köszönöm a megértéseteket! 

És nagyon szeretném megköszönni a több, mint száz oldalmegjelenítést! :)  Puszi xx

~ Első rész ~

Reggel az ébresztő csörgésére ébredtem fel. Mormogtam magamban pár szót, mivel eléggé hirtelen érintett a dolog, majd pár perces fekvés után felültem az ágyamban. Megnéztem, pontosan hány óra is van jelenleg és nyugtáztam magamban, hogy van másfél órám nyolcig, azaz elkészülni is - nálunk kilenckor kezdődik a tanítás -, így nem is sietettem magam annyira. Szerencsére pénteket írunk, így azt mondom, van okom arra, hogy örüljek.

Felálltam, majd a mamuszomban - igen, húsz éves koromra még mindig hordok ilyet -, a fürdőszobába csoszogtam. Engedtem magamnak meleg vizet a kádba, levettem a pizsamám, majd beleültem. Imádok ilyenkor reggel ellazulni! Körülbelül húsz perces áztatás után megálljt parancsoltam magamnak, és törölközés után felöltöztem. Mivel annak ellenére, hogy még csak május eleje volt, rettentő forróság volt így az előző napokban, így emellett a szett mellett döntöttem:

Ezután feltettem magamra egy szolid, ruhához illő sminket is, és a tükör elé álltam. Végre kész vagyok. Az órámra pillantottam, még van negyed órám indulásig, így lementem a konyhába, csináltam magamnak reggelit, leültem és megettem. Ezután felkaptam mindent, amire szükségem van (kocsikulcs, táska), bezártam az ajtót, és a kocsimhoz mentem. Beültem és már hajtottam is az egyetemen felé.

Így  reggel csúcsforgalom idején kell legalább egy fél óra, mire az ember átvergődi magát Los Angelesen. Nagyon imádom ezt a várost, tényleg, de ilyenkor reggel kész katasztrófa.

Háromnegyed óra múlva érkeztem meg a sulihoz. Két legjobb barátnőm, Gab és Alice már a parkolóban vártak rám. Letettem a kocsit, majd kiszálltam és odamentem hozzájuk.

- Csajok! - köszöntöttem őket széles vigyorral, adtunk egymásnak két-két puszit.
- Antastasia. - köszöntöttek ők is - Minek köszönhetjük eme széles vigyort? - mondta Gab.
- Nem lehet szimplán csak jó kedvem? - mosolyogtam.
- Dehogynem. - vigyorgott Alice - Gab csak úgy megkérdezte. Gab bólintott egyet mellettem, mire én csak megráztam a fejem mosolygás közben.
- Csajok, mi is az első két óránk? - kérdeztem gondolkodva.
- Restaurálás. - forgatta meg szemét Alice.
- Remek... Már megint azzal a... Inkább nem mondok rá semmit. - morogtam.
- Jobban is teszed. Itt néha még a falnak is füle van. Menjünk inkább, mert kikapunk. - ajánlotta fel Alice, Gab és én bólintottunk egyet, majd elindultunk az épület felé, ahol mindhármunkra két rémes óra vár.

A restaurátor tanár egy kicsit teltebb fickó, olyan ötven körülire saccolnám. Igazság szerint olyan mogorva mindenkivel, hogy inkább nem kérdeznek semmit sem tőle, mert csak leszedi a fejüket. Viszont a szakmájához nagyon is ért. A vezetéknevét sem tudja senki, a tanárok is csak Mr. Taylor-nak hívják.

Mr. Taylor nagyban magyarázott a restaurálás "szabályairól", amikor kicsöngettek - hála az égnek a második óráról is.

- Nos, gyerekek, innen folytatjuk. Most mindenkinek adok egy kisebb képet, ami hibás. Szeretném, ha ezt megcsinálnátok, ettől is függ az év végi jegyetek. Megértettük egymást? - magyarázta Mr. Taylor.
- Igen, tanár Úr! - mondtuk kórusban, majd mindenki elhagyta az előadótermet.

Ezután két művészet történet várt ránk, amit kifejezetten szeretek, majd a pénteki órarendünk véget is ért. Éppen indultam volna el a kocsival, amikor két legjobb barátnőm beugrott a hátsóülésre.

- Ti nem vagytok normálisak. - mondtam morogva.
- Csak nem képzeled, hogy itt hagysz minket? - kérdezte felháborodva Gab. Erre elvigyorodtam.
- Na, mi a mai program, csajok? - kérdeztem, miközben kihajtottam az egyetem parkolójából, és elindultunk hazafelé.
-  Egyenlőre érjünk haza, aztán majd kitaláljuk. - mosolygott Alice.

Az út többi részét végig szórakoztuk, hazaérve pedig ledobtuk magunkat a kanapéra.

- Csajok, ma hallottam, hogy az egyik csak szervez valami medencés bulit holnap délutánra és meghívta az egész iskolát. Nem megyünk el? - mondta reménykedve Gab.
- Én benne vagyok! - vigyorgott Alice, én nem szóltam egy szót sem.
- Ana? - szólt rám Gab.
- Felejtsd el, tudod, hogy nem szoktam ilyen helyekre járkálni! - mondtam.
- Ana kérlek, jól fogunk szórakozni, ez csak egy medencés buli! - kérlelt Alice. Sóhajtottam egyet.
- Még meggondolom. - ejtettem egy halvány mosolyt.

Ők erre elkezdtek visítani. Megöleltük egymást, majd kitaláltunk egy programot a mai napra: vásárlás a holnapi bulira. Pedig még bele sem egyeztem - mondtam magamban. Vettem magamnak egy lenge koktélruhát, meg egy új bikinit is:

Ezután pedig hazamentünk. A csajok nálam vacsoráztak, aztán kikísértem őket.

- Akkor eljössz holnap velünk? - kérdezte Gab.
- Hát... mivel megvettem a ruhát és a bikinit is, így igen, elmegyek. - mondtam mosolyogva.
- Jajj, de jó! - mondták mind a ketten, megölettek és köszönés után elindultak hazafelé.

Bementem, felmentem a szobámban, zuhanyzás után még gyorsan felnéztem Twitterre, Facebookra, valamint Instagramra. Ezután pedig lefeküdtem, és szinte azonnal el is aludtam.

Nos, sziasztok! Ez lenne az első rész :) Remélem, tetszett, igyekeztem úgy írni, hogy minden jó legyen. Szeretném, ha véleményt írnátok hozzá, jól esne. A következő részt nem tudom, mikor fogom hozni, ahogy sikerül megírni :) 

Prológus

Ki gondolná azt 20 évesen, hogy egyszer találkozni fog egy angyallal, aki ráadásul a király fia, és egymásba szeretnek? Egyáltalán ki gondolná azt, hogy léteznek angyalok? Márpedig igen, igen és igen.

Anastasia egy csendes lány, nemigazán szereti magára felhívni a figyelmet. Egy nap a barátai azonban ráveszik, hogy menjen el velük egy medencés buliba. Ana mit sem sejtve belemegy, ettől a naptól kezdve pedig örökre megváltozik az élete. A buli után találkozik egy titokzatos fiúval, aki eleinte csak a nevét árulja el a lánynak, majd később az egész mivoltát. Igen, ő Justin Bieber. Első látásra szerelem alakul ki köztük, amit egyikük sem vállal fel.

Egy nap viszont megteszik ezt, és innentől kezdve bonyodalommal teli életnek néznek elébe.


Sziasztok! Nos, ez lenne a történet lényege. Igyekszem az első résszel, de mivel kezdő vagyok, nem szeretném elsietni. :)